A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!

Valakinek meg kell halni, hogy a többiek megbecsüljék az életet.

Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz...Ugye nem félsz??

Ha ugyérzed mindenki hátatfordít neked akkor fordulj meg és nézd meg nem-e te vagy ki hátatfordítasz mindenkinek.

Sokkal nagyobb energiát fordítunk arra, hogy másokat meggyőzzünk arról, hogy boldogok vagyunk, mint abba, hogy saját magunkkal hitessük el ugyanezt!

Míg a jövőről álmodozol és visszasírod a múltat, addig a jelent elveszíted.

Nem számít, hogy ki törte össze a szíved vagy mennyi ideig tart,hogy kigyógyulj belőle, a barátaid nélkül soha nem jutsz túl rajta.

Csak akkor vagy az idő rabja, ha folyton újraéled a múltat. A megbocsátás és a múlt elengedése révén megszabadulhatsz a fájó terhek súlyától...

Hiányzik a hangod, hiányzik a lényed, hiányzik egész tested, hiányzik tényleg. Bárcsak itt lennél, s nem szenvednék már, bárcsak azt mondanád, itt várok rád.

A kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul, a lényeg sokszor bennünk marad, kimondatlanul…

Bármit teszel mostantól, az, hidegen hagy, mert mostantól csak egy idegen vagy! Mond meg miért? Mondj egy indokot, amiért én ezt kapom!

Minden napot úgy élek, mintha az volna az utolsó...minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó...

A rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen.

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

Kevésbé szeretünk amikor megtudjuk, hogy szeretnek minket, mint ahogy jobban szeretünk, amikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek minket, semmint
képzeltük.

Sírtam volna én, de nincsenek érzéseim,nincsenek gondolataim.Hang nélkül kiáltok segítségért,könny nélkül sírok,gondolatok nélkül létezem.Rámnehezedik a magány,
súlyos a szabadságom.

Búcsúzom Töled Te barna srác, Kit talán elöször szerettem igazán, búcsúzom Töled mert a sors igy hozta, lehet hogy a búcsút szerelem okozta! Szerettelek Téged igaz szerelemmel és most fájó szívvel mindent feledni kell!! Üdvözöl: Ki Téged még most is szeret, őt soha-soha elne feledd..!

Idegen város, idegen arcok, félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden,nekik más maradsz.

Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...

Bajaink fele abból származik,hogy gyorsan mondunk igent vagy túl későn nemet.

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el, van e még szó, amit mondani kell, van-e még szó kimondható? Ha megkérdeznéd csak annyit mondanék: köszönöm azt, hogy itt voltál velem, csak ennyi volt az életem, csak ennyi volt és nincs tovább.

Kimondani ennyit: Bocsánat! ha igazán kell: nem tudok. Csak harapdálom én a számat, és tehetetlen tétovázva állok: nem szólok megalázva... Akkor már inkább elfutok.

Néha lehajtom a fejem mert nem értem mit akartok, ha fontos vagyok nektek miért hazugsággal takartok. Miért nem maradtok mellettem …

Ne ölelj, Ne szoríts
Nem kell az érzés,hazug a szerelem
Hazug a féltés,hazug a jövő
Hazug a jelen,mert akit szerettem hazudott nekem!!!

El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ. 

Az élet csupán szenvedések sorozata.Csalódni abban,aki a szívünkben a legelső helyen volt, a legfájdalmasabb dolog. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia. De a fájdalom ,ami belülről éget, arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel.Nem élhetünk életünk végéig a múlt árnyékában. Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat,az álmait, mindazt amiért,és akiért élni,küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad,ami akár a jövőnk is lehetett volna...

A szeretet az a nyelv, amelyen a vak láthat, a süket hallhat!
 
Fordul a Föld és lenyugszik a Nap
az emlék megmarad,míg az idő elszalad,
de te mellettem vagy így nem aggódom
mindig veled leszek, te gondod az én gondom!

Ha sírsz, nincs aki lássa könnyeid, ha szíved fáj nincs ki észrevegye fájdalmad, ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod...

Kell, hogy valahol hiányozzak, hogy álmatlan éjt okozzak, hogy valaki, ha nincs is messze, felriadjon minden neszre, hogy én legyek az élete értelme.

Tudtad, hogy fájni fog mégis megbántottál, Én szerettelek de, Te csak kihasználtál. Egyszer rájössz majd, hogy én szívből szerettelek, de akkor késő lesz én, már elfeledlek. A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad, s látod most már én nevetek rajtad!

Értetlen állok a gonosz csoda melllett . Ellöktem magamtól ki örökre KELLETT..Kit őszinte szerelemmel csókoltam én. Ki egyetlenem volt a földön. Milyen varázslat zárta be szívemet. Honnan a sok salak mely most engem eltemet. Lesz e még nap életem szürke egén. Vagy marad már a piszoksárga fény. És ha szivem más felé hajt , összetörik egy egész világot? S ha egyszer majjd ujra szeretem őt , nem állok e zárt kapuk előtt??

Már csak illúzió és naívitás az elképzelés

Ki tudja kivel jársz mostanában, ki tudja kire vágysz kavagva titokban. Tudom hogy nem jössz már mégis várok rád. Szivem csupa bánat. Kicsim meghalok utánnad..

Meddig kell várnom még hogy veled legyek hogy érezzem ajkad,tested s szerelmedet. Csókjaimmal édes álomba ringatnálak s ha már alszol füledbe suttognám: Kívánlak!

Ha valaki elment azt ne hívd többé vissza, megsárgult levél nem lesz többé tiszta! Ha valaki elment és el tudott menni, keményen akarva de el kell feledni!